„Idei túránk egyik csúcspontja mindjárt a második napon következik, az út az Albán Alpok szívébe, Thethi-be. A táv hossza becsapós, ráadásul egy szép és új aszfaltúttal kezdődik, de ne hagyd magad elaltatni, kb. hat óra szigorú offroad következik! Skhodrában tankolj fel mindennel, később erre nem lesz mód! A táj megkapó, sokszor nem hiszed majd, hogy ez fokozható, és mégis. Tényleg egészen klassz helyeken megyünk, hegyre fel és le, majd ismét fel... Ne állj meg túl hosszan, pihenni persze kell, de lehetőség szerint haladj! Amikor már azt hiszed, hogy közel vagy (egyre fehérebbek a kövek), akkor jön a neheze! Még a szálláshelytől 40 méterre is kellett dugnunk egy felezőt, olyan jó az út :)
Itt ejtsünk néhány szót magáról a helyről. Thethi még az elzárkózás idióta politikáját követő, Enver Hoxha alatti Albánián belül is elzárt hely volt. Akkoriban nyolc, önellátó család élt itt, mind hívő keresztények, ők gondozták XIX. században épült templomukat. Ide még bunkert sem építettek, annyira megközelíthetetlen volt. Még ma is elég kegyetlenek a körülmények, novembertől áprilisig tart a tél, ha nagy hó van, egyik irányból sem jön föl semmi. Ha ők le akarnak menni, hét (!) óra gyaloglás a hágón át a faluig (Boge), ahonnan van busz Skhodrába. Internet nincsen, mobilhálózat is csak addig, amíg tart az adótorony aggregátorában az üzemanyag, illetve amíg fel tudnak menni tankolni. Thethiben nincsen bolt és nincs benzinkút”
Nos ebből minden igaz, csak szorozd meg kettővel! Én a „könnyebbik” utat választottam, de még itt is halálfélelmem volt az 1600 méter fölötti, keskeny szerpentinen. Az utat hol öklömnyi kövek, hol egészen apró kavicsok lepték el, közös bennük az volt, hogy mindegyik csúszott, és ez nem jó érzés, amikor az ember kereke centiméterekre van a tátongó szakadék peremétől. Egy szó mint száz, alsót kellett cserélnem az út végére, pedig még csak három napot volt rajtam. :)
Már épp átkeltem az utolsó patakon, láttam a völgyben lévő szállásunkat, kezdtem fellélegezni, hogy ezt a napot is túléltem, amikor egy teherautó jött szembe. Visszatolattam az utolsó kiszélesedésig, és szinte felpasszíroztam magam a sziklafalra, de a billencs sofőrje nem akart a szakadékban kikötni, ezért úgy döntött, inkább nekem jön, és végig húzta az autóm bal hátulját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése