Óriási mulatozás volt az éjjel, persze csak kulturáltan, ahogy az rendes terepesekhez illik. Kihasználtuk, hogy nem volt más vendég a hotelben, és valaki lecseréltette a halkan duruzsoló helyi muzsikát egy kis magyar zenére, ami aztán egyre hangosabban szólt. Az otthonról hozott gyomorerősítők fogyásával fordított arányban emelkedett a hangulat, végén többen táncra is perdültek. És amikor a pincéreknek már nem volt őszinte a mosolya, akkor került csak elő egy zongora, ami inkább díszként szolgált a recepciónál, ahogy azt a lehangoltságából meg tudtam állapítani. Az LGT-t és Charlie-t leváltotta a mi kis csapatunk, és felharsantak a jól ismert nóták, de nem ám csak úgy tábortűz szinten, volt hogy profi, négykezes kíséret mellett.
Ehhez képest reggel mindenki ott volt az eligazításon, még ha nem is annyira üdén, és átvettük a mai feladatlapot, ami egy könnyű napot ígért nehéz off road speciál befejezéssel. Elhagyva a népszerű üdülőhelyet Durrest, egy rövid szakaszon autópályán lehetett haladni. Persze ez nem valami EU konform sztrádát kell elképzelni, itt simán rohangálnak a tyúkok az út szélén, és a helyiek sem csinálnak problémát abból, hogy visszakanyarodjanak, ahol éppen kedvük szottyan. Aztán a pályát elhagyva, dombos tájakon vezetett át a legkülönbözőbb minőségű út. A legérdekesebb az volt, amikor egy valaha volt olajmezőt kereszteztünk. Rendes falvak és tanyák egymás után, mindenhol ott a kis háztáji, és mintha misem lenne természetesebb, a veteményes végében ott az olajpumpa. Atom rozsdás mindegyik, valószínű, hogy már sok éve nem üzemelnek, ettől függetlenül a környéket a mai napig belengi az édeskés kőolajszag.
Olajkutat minden kertbe!
Éppen egy óra volt, amikor a nyolcas feladathoz értem, ami egy étterem mellett volt, gondoltam beülök valamit harapni. A tulaj széles mosollyal invitált be, és étlap helyett mindjárt ajánlotta a ház specialitását, a grillezett disznóhúst. Ám legyen, hagytam jóvá, így talán nem vesztegetek el túl sok időt itt. Pontosan egy óra után szakadt el végleg a cérna. A főnök és egyben pincér és hitegető ember folyamatosan mondogatta, hogy mindjárt hozza a kaját, de valahogy rám nem került sor. Felálltam és angolosan távoztam. (Bár az nem tudom milyen.)
Kímélni akartam a technikát és az idegrendszeremet, ezért az atom nehéznek beharangozott speciál szakaszt kihagytam, ehelyett felgyalogoltam a berati várba, hogy áldozzak egy kicsit a kultúra oltárán. Bár ez kissé képzavar, hiszen a várban a sok lakóház mellett egy mecset található.
Berat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése