Az itiner szerint ma egy folyómederben vezet az út hosszú kilométereken át, amiben persze folyó is jön-megy, annak rendje s módja szerint. Hallok egy kis csapágyzúgást a jobb első kerékagy felől, ezért úgy döntöttem, nem kínozom az autót még a folyami kavicsokon is, hanem offolom a mai etapot és elmegyek kirándulni, persze úgy, hogy estére én is odaérjek a koszovói határ menti városkába, ahol a szállás van.
Végig aszfaltúton haladva kimentem az ország keleti végébe az Ohridi tóhoz. Onnan egy huszárvágással átruccantam Macedóniába és északon vissza Albániába, mert az úgy viccesebb, és mert ott két gyönyörű víztározó mellett halad az út. A határon nem volt különösebb gond, csak a macedón finánc nem értette, mit keresnek a hatalmas márványkavicsok a hátsó ülés előtt. Balansznak van ott - mondtam - meg jó vele kitámasztani vele a kereket az emelkedőben, de természetesen kerti dísznek guberáltam egy elhagyatott kőfejtőnél.
Visszatérve Albániába újból felszaporodtak az út menti autómosók. Elképesztően sok „Lavazh” van errefelé, néha olyan érzésem van, hogy több van belőlük, mint autó. Egészen a kis srác vödörrel a kezében stílustól a gőzborotvás, kiporszívózós változatig. Nem viccelek, az egyik ötven házas faluban legalább húsz ilyen mosó volt.
Sikerült még világosban beérnem Peshkopiebe, ez itt a helyi Ózd, nagyon súlyos. A hotel egy kész időutazás a hatvanas évekbe, de tiszta és van meleg víz. Legalábbis most, mert a mezőny zöme még nem érkezett be.
Albán szamár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése