Kakaskukorékolás helyett müezzin imára ébredtem. A gond csak az, hogy a minaret itt 5:47-kor indít, és jó nagy hangerővel árasztja az igét. Remek hangulatban zajlott az utolsó közös reggeli a prishtinai szállodában, és éppen a szokásos kecskesajt adagomat majszoltam, amikor megkeresett a Katasztrófaturiszt csapata, hogy nem vinném-e el őket a célig, merthogy sokat próbált Subarujuk beadta a kulcsot. És akkor már begyűjthetnénk a maradék pontokat, mert ők bizony elég jól állnak az összetett versenyben. A versenybírók szerint az csak úgy lehetséges, ha én lemondok az eddig gyűjtött pontjaimról. Természetesen igent mondtam és a lerobbant autójukról átkerült az enyémre a 06-os rajtszám. Sikerrel oldottuk meg a mai napi feladatokat és olyan gyorsan lezavartuk a mai, több mint 800 kilométert, hogy elsőkén gurultunk át a jászberényi célvonalon. Így történt, hogy a mezőny végéről egy huszárvágással a negyedik helyre ugrottam (legalábbis az autóm :)
Itt még egy utolsó eszem-iszom, dínom-dánom mellett a győztesek átvették a díjakat és megköszönhettük a szervezők munkáját, akik egy nagyon jó kis versenyprogramot rittyentettek össze idén is.
Epilógus:
Albánia tök jó hely, menjetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése